octopus-design.co.uk
Otthonában se lelheti örömét, ugyanis a két hanyag szolgálójának köszönhetően a háza szinte romokban. A helyzete reménytelenségét egyfajta sztoikus nyugalommal fogadja, de nem tétlenül: határozottan lép fel és kézbe veszi a saját házával kapcsolatos munkálatokat, a környék bányászainak életét és még egy különös gyermeket is gondjaiba fogad, egy toprongyos lányt, akit az egyik falubeli útján szed össze, hogy aztán szolgálójává tegye és ezzel kiragadja addigi nyomorúságos életéből… A kötet stílusát tekintve számomra kicsit a Jane Austen könyvek hangulatát idézi, hiszen korban csak pár tíz év lehet a különbség. Ami miatt mégis más ez a történet, az annak köszönhető, hogy 1945-ben íródott (az 1800-as évek eleje helyett) és nem egy nő, hanem egy férfi, Winston Graham tollából származik. A jelentős korkülönbség és az író neme is tehet arról, hogy hiába a történelmi romantikus címke, mégis egy ízig-vérig mainak érződő, érzelmileg nyitottabb, ám mégis realisztikus és érzelmes könyvet olvashatunk.
Tudja, hogy minden téren második lehet csak mögötte, és ezt a lelke mélyén képtelen elfogadni. Ebben az epizódban elérkezik őrlődése mélypontjára. Amikor már sejtettem, hová futtatják ki a karakterét, azt gondoltam, hogy képes lesz valami nagylelkű dolgot elkövetni, hogy megpróbálja megmenteni Rosst, mintegy értelmet adva saját halálának, de ilyesféle heroizmusról szó sincs. Francis nem képes önnön gyengesége fölé emelkedni, és ez inkább a sorozat realizmusát erősíti a szememben, mintsem a romantikus vonulatot. A másik fontos mellékszereplő a halvérű George Warleggan (Jack Farthing). Eddig is kellőképpen ellenszenves intrikusa volt a sorozatnak, de az első évadban még nem tudtam teljes szívből gyűlölni őt. Volt néhány dolog, ami a gonoszságát emberibbé tette, mint például az Elizabeth iránt érzett nyilvánvalóan viszonzatlan vonzalma, vagy a társadalmi helyzete és ambíciói közti ellentét okozta frusztráció. A börtönben közte és Poldark között lezajló beszélgetés viszont végképp átbillentette bennem a karaktert a "sötét oldalra", hiszen képes lenne valakit bitófára juttatni csak azért, mert megsértette, mert visszautasította.