octopus-design.co.uk
… Tovább olvasom >> A gazda bekeríti házát című vers 1925 és 1927 között íródott és1925 októberében jelent meg a Nyugat októberi, 19. számában. Úgynevezett esztergomi vers, az Előhegyen levő nyári lakban készült. Az 1929-es, Az istenek halnak, az ember él című kötetbe válogatta … Tovább olvasom >> A Fortissimo egy nagy háborúellenes költemény. 1917 februárjában íródott és a Nyugatban jelent meg, a lap 1917. március 1-jei számában, amelyet emiatt a vers miatt a hatóságok elkoboztak és istenkáromlás vádjával pert is indítottak Babits ellen, állásából is felfüggesztették. A … Tovább olvasom >> A Húsvét előtt című versét Babits Mihály 1916 márciusában írta (alkalomra) és 1916. március 26-án szabadságolásának idején szavalta a Nyugat zeneakadémiai matinéján. A versben békét követel az első világháború kellős közepén. Babits alapvetően visszafogott karakterű költő volt, aki húzódozott a … Tovább olvasom >> Bejegyzés navigáció
Nagyapád háza s a szelid Dunántul: de abban se lelheted igazánbul magad lelkét, lázadó siheder! Más voltál ott is! más táj, messzebb útak voltak még amik rajtad áthuzódtak s csak posta tudtál lenni és meder. Életed gyenge szál amellyel szőnek a tájak s mult dob hurkot a jövőnek: amit hoztál, csak annyira tied mint a por mit lábad a szőnyegen hagy. Nem magad nyomát veted: csupa nyom vagy magad is, kit a holtak lépte vet.
egy csöpp Fogaras vagy Pest közepén, azt hordasz és vetítsz, s ha árnyat festesz a város falára, az csak a hűvös havasoknak árnya, mely rádtapadt s amelyet közvetítsz. Nem! hiszen ott is csak valaki voltál, és a hegyekkel egy csak ott se voltál. Mi voltál ott? keresd tovább magad! Ott nyájas szőllőtőkéket cipeltél s a barbár csúcsoknak nemet feleltél, mert szülőfölded felelt általad. Nagyapád háza s a szelíd Dunántul: de abban se lelheted igazánbul magad lelkét, lázadó siheder! Más voltál ott is! más táj, messzebb útak voltak még amik rajtad áthuzódtak s csak posta tudtál lenni és meder. Életed gyenge szál amellyel szőnek a tájak s mult dob hurkot a jövőnek: amit hoztál, csak annyira tied mint a por mit lábad a szőnyegen hagy. Nem magad nyomát veted: csupa nyom vagy magad is, kit a holtak lépte vet. A Csak posta voltál műfaja önmegszólító vers, bár az önmegszólítás nem egyértelmű, hiszen Babits egy általános alanyt alkot meg ("ki" névmás), aki lehet a befogadó, de lehet ő maga is. Tehát értelmezhető a vers úgy is, hogy a beszélő mellett van egy megszólított is, és értelmezhető önmegszólításként is.
Ki ugy véled, nyomot hagysz a világnak, kérdezd a szőnyeget mely dupla lábad nehezét únja s rímét ismeri: marad-e rajta valami magadból, vagy csak az utcán cipődre ragadt por amit emlékül továbbadsz neki? Aztán menj ki és kérdezd meg az utcát melyet oly égve és merengve futsz át naponta többször hogy már, azt hiszed, minden ház lelked mély szineit itta s lelked rongyait lengi mindenik fa s a sarki szél is tégedet sziszeg, kérdezd és olvasd amit rájuk irtál, s vedd ki a szélből mit beléje sírtál mint gramofonba mely megőrzené: miről beszélnek? Régibb otthonodról s a vad hegyekről, melyek alul egykor közéjük jöttél, s amelyek felé emléked visszanéz közűlük; ez vagy te, ez az emlék! egy csöpp Fogaras vagy Pest közepén, azt hordasz és vetítsz, s ha árnyat festesz a város falára, az csak a hűvös havasoknak árnya, mely rádtapadt s amelyet közvetítsz. Nem! hiszen ott is csak valaki voltál, és a hegyekkel egy csak ott se voltál. Mi voltál ott? keresd tovább magad! Ott nyájas szőllőtőkéket cipeltél s a barbár csúcsoknak nemet feleltél, mert szülőfölded felelt általad.
A vers hangulata tépelődő, töprengő, polemikus. A vers szervezőelvét a vita adja: a lírai én kérdéseket tesz fel önmagának, és minden egyes válaszára újabb kérdéssel reagál. Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3
Nagyapád háza s a szelid Dunántul: de abban se lelheted igazánbul magad lelkét, lázadó siheder! Más voltál ott is! más táj, messzebb útak voltak még amik rajtad áthuzódtak s csak posta tudtál lenni és meder. Életed gyenge szál amellyel szőnek a tájak s mult dob hurkot a jövőnek: amit hoztál, csak annyira tied mint a por mit lábad a szőnyegen hagy. Nem magad nyomát veted: csupa nyom vagy magad is, kit a holtak lépte vet. Írd meg a véleményed Babits Mihály Csak posta voltál című verséről!